A Romániában külföldi munkavégzésre munkaerőt toborzó ügynökségeknek ezentúl nemcsak statisztikai összegzéseket kell küldeniük a munkaügyi hivataloknak, hanem nyilvántartásba kell venniük a külföldre küldött munkavállalókat, a munkaközvetítésért pedig nem kérhetnek semmilyen díjat, vagy illetéket tőlük. Ha tíznél nagyobb csoportokról van szó, gondoskodniuk kell arról, hogy hivatalosan bejegyzett személyszállító cég vigye őket a célállomásra.
A munkaközvetítőknek ezentúl írásos szerződést kell kötniük a jelentkezőkkel, és gondoskodniuk kell arról, hogy a külföldi munkáltató által felajánlott munkaszerződést nemcsak a célország nyelvén, hanem románul is, még külföldre utazásuk előtt kézhez kapják a román munkavállalók.
A bukaresti média több ízben tudósított olyan esetekről, amikor a jobb megélhetés reményében külföldi munkára jelentkező román állampolgárok kiszolgáltatott helyzetbe, embertelen körülmények közé, vagy éppenséggel rabszolgaságra jutottak a célországokban. Más esetekben a jelentkezőket megsarcoló állítólagos munkaközvetítő magukra hagyta őket külföldön a beígért munkahely nélkül.
A koronavírus-járvány miatt a bukaresti munkaügyi miniszter szerint egymilliót közelítő számban tértek vissza az országba az utóbbi másfél évben a külföldi megélhetésüket elveszítő román vendégmunkások, így várható, hogy a járvány megfékezése nyomán a román állampolgárok újabb hulláma próbál külföldi megélhetést keresni. A külföldön dolgozó román vendégmunkások számát a gazdasági portálok 4 millióra becsülik, pontos számukról azonban nincsnek hiteles adatok, mert többségük nem jelenti be a bukaresti hatóságoknak, hogy külföldre költözött.
A román külképviseletek jelentései alapján 2019-ben a határon túli románok minisztériuma 9,7 millióra becsülte a külföldön élő románok számát - közülük 5,6 millió frissen kitelepedett vendégmunkás, 4,1 millió román pedig őshonos közösségként él más államok területén.
